Interjú Milánkovich Andrással, a Szakkollégium leköszönő igazgatójával
Tóth-Lovász Sára: Mi volt a motivációd, hogy pályázz az igazgatói pozícióra?
Milánkovich András: Nehéz kérdés. Egyrészt, ha van egy intézmény, ahol szocializálódtál, és amit nagyon szeretsz azért, ami ez az intézmény, akkor előállhat egy olyan igény benned, hogy valamit adj vissza neki. Másrészt volt egy olyan ambíció is emögött, hogy úgy gondoltam, van elképzelésem szakmailag arról, hogy merre tudna menni ez a közösség, ez a szakkollégium, és ennek a kettőnek az egyvelege az, ami motivált.
T.L.S.: Milyen érzés volt végzés után egyből az igazgatói székbe ülni, hogyan élted meg a változást?
M.A.: Van különbség a mostani énem és az akkori énem között, és hát nem volt könnyű. Éppen ezért mondtam azt ebben a mostani igazgatóválasztási helyzetben, hogy szerintem érdemes legalább néhány évvel a végzés után álló személyt választani igazgatónak. Számomra nehéz volt, hogy igazgatóként olyanokkal kellett egy teljesen más helyzetben együttműködnöm, más erővonalak mentén, akikkel korábban ugyanúgy együtt buliztunk és másmilyen kapcsolatban voltunk. Tulajdonképpen szerepet kellett váltani, és ez nem volt könnyű. Legitimációs hiányt nem éreztem, viszont ez a korábban meglévő teljesen másmilyen viszony rá tudta nyomni a bélyegét a közös munkára. Az egyetemmel való együttműködésben is – hiszen a felújítás miatt nagyon komolyan belecsöppentem ebbe – meg kellett küzdenem azért, hogy komolyan vegyenek.
T.L.S.: Mennyi idő volt, mire úgy érezted, hogy sikerült leküzdened ezeket a nehézségeket?
M.A.: Fokozatos volt. Onnantól kezdve változott a viszony, hogy bizonyítottam, és azt látták, hogy partnerként lehet velem dolgozni, a munkámat pedig el tudom végezni.
T.L.S.: Mik voltak a kezdeti céljaid, terveid igazgatóként?
M.A.: Hogyha most ezt el kellene kezdenem sorolni, akkor valószínűleg a végére sírva fakadnék. Egyrészt mert olyan gyönyörű tervek voltak, másrészt, mert olyan kevés valósult meg a kezdeti célokból. Én azt gondolom, hogy a Bibó működésének egy kiindulópontja kell, hogy legyen a nagyon magas színvonalú szakmai tevékenység, és hogy megtaláljuk ehhez a csatornákat, amiken keresztül végezni tudjuk. Az adott csatornák pedig mindig revízióra szorulnak, sosem ideálisak; mindig lehet jobb. Az volt egy alapvető elképzelés, hogy mindez legyen erősebb és szerintem ezek nem szabályzati, hanem attitűd-kérdések. A motiváció, mely a célokat is meghatározta, az volt, hogy sokkal többet ki lehet hozni a Bibóból és a bibósokból, és hogy a bibósok magukból is sokkal többet ki tudnak hozni. Szerintem az a művészet ebben, hogy hogyan tudod rávenni a tehetséges fiatalokat, individuumokat arra, hogy a korlátolt idejüket arra használják, hogy a tehetségüket kibontsák. Korábban azt a hasonlatot használtam, hogy a Bibó és a bibósok viszonya olyan, mint egy tál, amibe beleteszed a még meg nem kelt tésztát, és ráteszed a radiátorra, hogy megkeljen.z a radiátor a Bibó. Kell élesztő is abba a tésztába, amit nem a Bibó tesz bele, hanem benne van a bibósokban, de fontos, hogy a szakkollégium olyan környezetet teremtsen, amiben meg tud kelni a tészta – és a cél, hogy keljen is meg.
T.L.S.: Mit sikerült ezekből elérni, megvalósítani?
M.A.: Most úgy érzem, hogy nem annyit, mint amennyit szerettem volna, vagy más helyzetben lehetett volna.
Ez az öt év a legkevésbé sem volt egy átlagos időszak, hiszen jött a felújítás, kiköltözés, beköltözés, visszaköltözés.
Már ennek tudatában pályáztam, bár akkor még az volt a mondás, hogy valójában egy tanévet kell házon kívül töltenünk. Aztán ebből lett három és fél, annak minden bonyodalmával és nehézségével együtt, az elképzeléseim pedig nem erre voltak kalibrálva.
T.L.S.: Voltak nehezebb időszakok? Van-e esetleg, amit visszatekintve másképp csinálnál?
M.A.: Az volt általánosságban egy nehézség, hogy nem tudtam eleget foglalkozni személyesen a szakkollégistákkal és sokszor általában olyan tevékenységekkel, amik dedikált hosszabb időt és elmélyülést igényeltek volna. Ez nem volt adott, egyrészt, mert rengeteget kellett az építkezéssel foglalkozni. Sok feladat és megoldandó helyzet jelentkezett, amelyek korábban nem léteztek, és remélhetőleg nem is lesznek már többet később. Másrészt az is nagyon nehéz volt mikor az elején egy ideig nem volt még kollégiumi ügyintéző. Persze ezt meg lehet közelíteni úgy is, hogy szép eredmény, hogy a közösség egyben maradt, lett egy szép épület, és a szakmai színvonal nem romlott. De az is igaz, hogy a kiindulópont fölé nem mentünk annyival, mint amennyivel én szerettem volna, és mehettünk volna más helyzetben.
T.L.S.: Mit tanácsolsz a jövő igazgatójának és a jövő bibósainak?
M.A.: A jövő bibósainak azt tanácsolom, hogy teremtsenek olyan helyzeteket, amikor kockázatot kell vállalni, hiszen
a Bibóban pont az a jó, hogy itt megpróbálhatsz bármit, ráadásul egy biztonságos környezetben.
Itt úgy elhibázni nem lehet dolgokat, hogy annak egzisztenciális következményei legyenek. Ebből nagyon sokat lehet tanulni az életre, és a legtöbben ilyen szituációbaelőször az első munkahelyükön kerülnek – csak az említett biztonság nélkül: ott a fejükön nem púp lesz, hanem koponyatörés.
Fel kell ismerni ennek az értékét. Az új igazgatónak pedig azt, hogy engedje, hogy púp legyen a fejeken, ne fogja a bibósok kezét, ehelyett segítsen nekik felállni, amikor megbotlanak és lehorzsolták magukat. Emellett szerintem fontos, hogy minden helyzetben tudjon higgadtan gondolkodni és dönteni, legyen önreflexív, és nagyobb távlatokban gondolkodjon előre, ne vesszen el a mindennapok apró dolgaiban.
T.L.S.: Mit tervezel ezután?
M.A.:
Semmiképp nem szeretnék elszakadni a Bibótól, hiszen a Bibó nem ér véget a diplomával, hanem egy életreszóló dolog.
Szeretném ezt tovább élni. Szeretnék még sokat segíteni a Bibónak, ha tudok és ha van rá igény. Ami a szakmai témákatilleti, oktatóként az egyetemen fogok maradni, szeretnék a Phd. kutatásommal is foglalkozni, emellett dolgozom a Főpolgármesteri Hivatalban is, ami szakmailag nagyon motiváló, és minden nap egy izgalmas kihívás. És jövő ilyenkor már házas ember leszek.
T.L.S.: Mit jelent neked a Bibó három szóban?
M.A.: Otthon. Szabadság. Befejezetlen.