Asbóth Emma
Asbóth Emma vagyok, jogászhallgató. Az ELTE számomra mindig is szorosan összekapcsolódott a Bibóval, már kis gimnazistaként is rákerestem a korábbi évek mintafeladataira. Akkor még nem teljesen értettem, hogy tudja valaki a felvételit sikeresen teljesíteni, az eljárással a hátam mögött azonban már jól látom, hogy a nehézség mellé kaland is társul. A szentimentális oldalát félretéve úgy gondolom, hogy a Bibó egy kiemelkedő szakmai és baráti közösség, amelynek szerettem volna én is tagjává válni. Az előző félévben érdeklődésemet az európai közjog, valamint a nemzetközi médiajog ragadta meg, s azóta sem ereszti. A médiával egyébként is szoros kapcsolatom, ugyanis régóta fontos szerepet tölt be az életemben az újságírás. Szabadidőmet legszívesebben vízparton olvasással vagy a hegyekben, túrázással, téli sportokkal töltöm (amikor nincsen világjárvány).
Hamecz Flóra
Hamecz Flóra vagyok, elsőéves joghallgató. Már gimnáziumi éveim alatt megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egyszer bekerülni a Bibó István Szakkollégiumba. Szerettem volna egy olyan közösség tagja lenni, ahol hozzám hasonlóan gondolkodó, hasonló terveket szövögető emberek vesznek körül, akik inspirálnak, motiválnak a folyamatos fejlődésre. Biztos vagyok benne, hogy az évek során rengeteget fogok tudni épülni szakmailag, valamint bízom benne, hogy a jelenlegi helyzet ellenére is egy összetartó, egymást támogató közösség részévé válhatok.
Eddigi tapasztalataim alapján a közjogi szféra érdekel a legjobban, azonban a jognak még nagyon kevés területével ismerkedtem meg, így nyitott vagyok minden új lehetőségre.
Hétköznapjaimat egy finom kávéval indítom, szabadidőmet pedig általában olvasással, festéssel töltöm, valamint barátaimmal szervezek közös programokat.
Hordós Alex
Hordós Alex vagyok, elsőéves jogászhallgató. 2020-ban BA diplomát szereztem nemzetközi tanulmányok szakon a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol hamar rádöbbentem, hogy számomra a nemzetközi (köz)jog az a terület, amivel életvitelszerűen szeretnék foglalkozni. Ez a felismerés, valamint a jog iránti általános érdeklődésem sarkallt arra, hogy megkezdjem jogi tanulmányaimat az ELTE ÁJK-n. A nemzetközi jogon belül leginkább az államközi fegyveres erőszakalkalmazás “szürke zónái”, valamint a nemzetközi büntetőjog érdekelnek, de alapvetően nyitott vagyok a még előttem lévő tárgyak és jogterületek irányába is. Szabadidőmet jellemzően az elektronikus zene, a testedzés, mindenféle stílusú könyvek és filmek foglalják le.
A Bibó István Szakkollégiumtól egy támogató és pezsgő szakmai-közösségi élményt várok, ahol a tudás elmélyítése és a kötetlen közösségi élet kéz a kézben jár. Bízom benne, hogy a Szakkollégium javára tudom fordítani eddigi tapasztalataimat, ahogy azt is, hogy egy szakmailag releváns, a gyakorlati életben alkalmazható ismeretanyagra fogok itt szert tenni.
Kenéz Kende
Kenéz Kende vagyok, elsőéves joghallgató. Az egyetem előtti nyáron fogalmazódott meg bennem, hogy ebből a – jó esetben 🙂 – öt évből a lehető legtöbbet szeretném kihozni, és aktívan tenni akarok azért, hogy kihasználjam azt a számtalan lehetőséget, amit a felvétellel nyertem. A Bibóba is ezért jelentkeztem, és most nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehetek a szakollégiumnak, ahol megalapozhatom szakmai jövőmet, és emellett a legendás kolis életben is részt vehetek.
Szabadidőmben szeretek olvasni, zenét hallgatni és a barátaimmal lenni, emellett versenytáncolok és franciát tanulok. Még nem tudom pontosan, hogy később a jog melyik területén szeretnék elhelyezkedni, jelenleg a nemzetközi és a polgári jog a legszimpatikusabb számomra.
Kovács Bence
Kovács Bence vagyok, elsőéves jogászhallgató. Nehezen döntöttem el, milyen irányban szeretnék továbbtanulni, de egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, sőt. Leginkább a közjog különböző területei fogtak meg, de a büntetőjog is különösen felkeltette érdeklődésemet. Azért jelentkeztem a Bibóba, mivel nagyon régóta hiányzott egy mind szakmailag, mind emberileg támogató közeg számomra – úgy hallottam, erre a két dologra itt bizonyosan rátalálhatok. Hiszek a csoportszellem erejében, szerintem sok motiváció származhat belőle. Legjobb tudásom szerint igyekezni fogok a szakkollégium hírnevét öregbíteni, illetve a közösség értékes tagjává válni.
Parrag Levente
Parrag Levente vagyok, elsőéves joghallgató. Nagy örömmel töltött el, hogy felvételt nyertem a nagy múltú Bibó István Szakkollégiumba. Bízom benne, hogy a közös utazás alatt nemcsak én fogok kapni a szakkollégiumtól, hanem egyben én is adhatok majd az intézménynek.
Az egyetemi tárgyak között nehéz lenne sorrendet felállítanom azzal kapcsolatban, hogy melyik tárgy áll hozzám a legközelebb. Bár még nem tanultam sem büntetőjogot, sem közigazgatási jogot, úgy érzem, hogy magánjogias gondolkodásom van. Elsősorban a polgári jogot és természetesen a római jogot találom érdekfeszítőnek, így a leginkább a magánjog terrénumán belül szeretném az ismereteimet elmélyíteni a jövőben.
Az elkövetkezendő éveket izgatottan várom és a pandémia megszűntével remélem lehetőségem lesz arra, hogy ténylegesen megtapasztalhassam majd azt, hogy milyen érzés a Bibó István Szakkollégium tagjának lenni.
Szabó Menta
Szabó Mentának hívnak, a negyedik szemeszteremet töltöm az egyetemen. Az első évben nem gyűjtöttem elég bátorságot a felvételi eljáráshoz, hiszen mint minden embernek, nekem is meg kellett küzdenem az egyetemen saját démonjaimmal, melyek elveszettség és önbizalomhiány képében öltöttek testet: ezen érzéseimet másodévre közösségi téren a mentorprogramhoz való csatlakozás és az elsőévesek integrációjában való aktív szerepvállalás; míg tanulmányi téren a polgári jog „felfedezése” csillapította némiképp.
A negyedik szemeszterre azonban ráébredtem: annak ellenére, hogy úgy éreztem, sokat fejlődtem az eltelt idő alatt, a hiányérzetem változatlan maradt. Mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy szükségem van egy közösségre, amely mind szakmai, mind lelki fejlődésemet előremozdítja, újabbnál újabb feladatokkal ellátva folyamatos épülésemet szolgálja. Ami nem csupán a tételesjogi ismereteimre helyezi a hangsúlyt az elkövetkezendő 3 év alatt, hanem gyakorlati, illetve idegennyelvi fejlesztésemmel, látóköröm folyamatos tágításával segít „feszegetni határaimat”. Ezidáig nem kristályosodott számomra, mennyire vágyom egy közösségre, amit támogathatok, megélhetek, s ami nekem is segítő karját nyújtja.
Ezt jelenti számomra a Bibó.