Történet

A Kollégiumról

A Kollégium

A Kollégium

Ha a Bibó István Szakkollégium történetét vizsgáljuk, nem elég 1983 õszéig visszatekintenünk.Bár ezt a dátum a megalakulás idõpontja, hiszen ekkor kezdett el mûködni a mai helyen és a maihoz hasonló keretek között az ország második szakkollégiuma, mindez természetesen nem volt elõzmények nélküli véletlen.

Az 1977-78-as tanévben Kéri László vezetésével a Budaörsi úti kollégiumban létrejött valami, amit a mai Bibó elõdjének kell tekintenünk, és amit már akkor szakkollégiumnak neveztek. A rendezvényeken és azok szervezésében rendszeresen részt vevõ 20-40 joghallgató valami mást akart, mint amit az egyetemi tömegképzés nyújtani tudott. Az alapítók a szakkollégiumi formát találták az egyetemi szabályzatban az egyetlen lehetõségnek arra, hogy viszonylagos autonómiájával egyfajta új kollégiumi létformát, másként gondolkodást, szabadabb kommunikációt és a társadalomtudományokban való nagyobb elmélyülést tegyen lehetõvé az érdeklõdõ és tehetséges joghallgatók számára. Az elsõ néhány év sikeres volt, a kollégisták számtalan programon, kiscsoportos foglalkozáson, vitán vettek részt, és hamarosan kapcsolatba kerültek a Közgáz akkor már tíz éve mûködõ Rajk László Szakkollégiumával. A Rajk akkorra már fogalommá vált az értelmiség körében. Külön épületben mûködött, az egyetem irányításától teljesen függetlenül, önálló képzési rendszere volt, visszajáró oktatókkal, és – ez nagyon fontos – saját felvételi eljárásban választották ki a bekerülõket. A Rajk a halódó pártállamban egyike lett azoknak a kis szigeteknek, ahol szabadon lehetett gondolkodni, beszélni, írni. Gyakran megfordultak itt a formálódó ellenzék legjelesebb képviselõi, és gondolataik ebben a közösségben termékeny talajra találtak. Teljesen egyértelmû volt, hogy a Rajk mintául kell, hogy szolgáljon a budaörsis szakkollégistáknak, ha tovább akarnak lépni az intézményesülés felé, és komolyabb szerepet akarnak vállalni egy új értelmiség utánpótlásának képzésében.

Egy kudarcot vallott kísérlet (a szakkolisok egy folyosóra költözése) után végül 1983 õszén adatott meg a lehetõség arra, hogy tényleg igazi közösség jöhessen létre, és hatékony munka folyhasson rendkívül kedvezõ feltételek mellett. Ekkor, 1983 szeptemberében ugyanis a 64 férõhelyes, a Bibónak máig otthont adó Ménesi úti, akkor még félkész épületbe költözött a szakkollégium. Az igazgató ekkor már Stumpf István volt, az õ neve fémjelzi a Bibó István nevét 1985-ben felvevõ kollégium fejlõdésének elsõ szakaszát, a “hõskort”, ami a Fidesz 1988-as megalakulásáig tartott.

Az akkor még mindenféle válogatás, felvételi nélkül a kollégiumba került heterogén társaság hosszú viták után végül az SzMSz elfogadásával létrehozta azt a struktúrát, amelynek legfõbb megoldásai a részletszabályok módosulásával ugyan, de máig megmaradtak. Az alapvetõ jellemzõk az autonómia, az igazgató jogkörének szûkítése, az önkormányzati szervek meghatározó jelentõsége az ügyek intézésében, a szakmai munkában való részvétel kötelezõ jellege, nyilvános felvételi eljárás, és a közösségi élet fontosságának hangsúlyozása.

Minden adott volt ahhoz, hogy szellemi erjedés induljon meg a kollégiumban, és ez két területen volt látványos. Egyrészt színvonalas szakmai munka folyt, OTDK-dolgozatok születtek, másrészt pedig a kollégium aktív résztvevõjévé vált a közéletnek, elõadások, viták, és a hatalomban némi idegességet kiváltó más rendezvények (pl. egy több mint 200, a világ minden részébõl meghívott résztvevõvel megrendezett békekonferencia) jellemzik a korszakot. Az akkori szakkollégium varázsát a tabuk áttörésének lehetõsége, a szabad kommunikáció jelentette. Akkoriban nem lehetett beszélni a népesedési problémákról, nem lehetett beszélni ’56-ról, nem lehetett beszélni a határon túli magyarokról, az elvetett politikai reformokról. Ennek jelentõsége azoknak, akik ma kezdenek egyetemre járni, talán nem érzékelhetõ. Mindennek azonban fontos szerepe volt a nyolcvanas években a hatalom megingatásában, és a nyolcvanas évek derekától a Szakkollégium is a demokratikusnyilvánosság egyik gyakorlóterepét jelentette.

A Bibó István Szakkollégiumot és az egész szakkollégiumi mozgalmat a nyolcvanas évek második felében az aktív politikai szerepvállalás jellemezte, nem csoda, hogy errõl a környékrõl indult a magyar politikai élet egyik meghatározó tényezõje is. A Fidesz 1988. március 30-án alakult meg a Ménesi út 12. alatti kollégium klubjában.

A Bibó késõbb a Fidesz révén került be a köztudatba, azok többsége, akik hallottak a Szakkollégiumról, a Fideszhez kötik az intézményt. Az akkori szakkollégisták egy csoportja valóban nagy szerepet játszott mind az ifjúsági szervezetként induló Fidesz megalakulásában, mind a párt további életében, az azonosítás a Bibó István Szakkollégiummal azonban téves. A 37 alapítóból csak tízen voltak a kollégium tagjai, a többiek nem is voltak joghallgatók, hiszen a közgazdászok (a Rajk László Szakkollégium tagjai) markáns csoportján kívül bölcsészek és tanárképzõ fõiskolások is nagyobb számban voltak jelen. A Szakkollégium ma már nem tekintheti céljának, hogy megjelenjen a politikai életben, közvetlenül részt vegyen politikai vitákban, és a hangsúly a színvonalas szakmai munkára került.

A politizálás új kereteit megadó pA kollégiumártok létrejöttével, a demokratikus intézmények kiépülésével a szakkollégiumok tehát elvesztették tevékenységük egyik – addig talán legfontosabb – értelmét, és identitászavarral küszködtek. A kilencvenes évek eleje a helykeresés Bibó számára is. Az igazgatói székbõl 1988 õszén távozó Stumpf István helyét Gyekiczki András vette át, majd két év múlva Csapody Tamás lett az igazgató, aki ezt a tisztséget 1992 elejéig töltötte be. Õt követõen Szemerei Péter lett a Bibó igazgatója, egészen 1996-ig.

Hamarosan világossá vált, hogy az új helyzetben a kollégiumnak nem más a feladata, mint hogy magas fokon képzett, tájékozott, társadalmilag érzékeny, kreatív jogászokat képezzen. A Szakkollégium pedig, ahogy Kéri László egy interjúban elmondta: “…egy soha vissza nem térõ, páratlan szellemi felkészülési folyamat.”

1996-tól Papp Imre igazgatósága alatt sor került a Tanulmányi Szabályzat reformjára, valamint a Ménesi úti épületben számos fontos infrastrukturális fejlesztés is lezajlott, így gyakorlatilag az összes intézményi és tárgyi feltétel adottá vált a valóban színvonalas munkához. A szakmai munka új lendülete eredményeként a Szakkollégium számos eredményes OTDK-szereplést, kiadványt, konferenciát és más sikeres programot mondhat magáénak. Õt követte az igazgatói poszton 2002-tõl Schenk Borbála egy kétéves, egyebek közt a Szakkollégium szervezetének jelentõs reformját és a tanulmányi rendszer mai kereteinek megteremtését is megvalósító idõszakban. 2004-től Sántha Ágnes töltötte be a tisztséget. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán 2008-tól 2012-ig volt a Bibó igazgatója. Kollégiumunkat jelenleg kilencedik igazgatója, a 2012-ben megválasztott Tarr Adrienn vezeti.

Ma a Szakkollégium célja tehát magasan kvalifikált jogászok és politológusok képzése, mindezt pedig a politikai semlegesség, a tolerancia és sokszínûség talaján állva, az igényes kutatómunka és a gyakorlatorientált képzés támogatásával, a tehetségek felkarolásával, jól mûködõ közösségi lét biztosításával lehet elérni.