Bibó Istvánról

Bibó IstvánBibó István
1911-1979

Budapesten született. Apja etnológus volt, majd könyvtárigazgató a szegedi egyetem könyvtárában. A szegedi Piarista Gimnáziumba járt, majd 1929-ben beiratkozott a szegedi egyetem jogi karára. Itt került közeli kapcsolatba Erdei Ferenccel. 1933-34-ben Bécsben, 1934-35-ben Genfben tanult állami ösztöndíjjal. Pályája kezdetén a királyi ítélőtáblán, majd a királyi törvényszéken joggyakornokoskodott, 1938 júniusában bírósági jegyző lett. 1938 novemberétől az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1937-ben részt vett a Márciusi Front programnyilatkozatának szövegezésében. 1944 nyarán fogalmazta meg a munkásság és a középosztály közti “Békeajánlat” tervezetét.

A német megszállás alatt minisztériumi állását felhasználva sok zsidót mentett meg azáltal, hogy menleveleket állított ki részükre. 1944. október 16-án a nyilasok letartóztatták. Néhány nap után kiszabadult, illegalitásba vonult. 1945 februárjától Erdei Ferenc felkérésére hivatalt vállalt az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumában. 1945. március és 1946. július között a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette, a megyerendszer reformján dolgozott. 1945 júliusa és 1946 októbere között a Jogi Reformbizottságban az NPP-t képviselte. Részt vett a választójogi törvény és a választások előkészítésében. A Valóság 1945. októberi számában jelent meg A magyar demokrácia válsága című nagy vitát kiváltó cikke. A következő években főként a Válaszban jelentek meg nagy elemző tanulmányai a közelmúlt és a jelen nagy kérdéseiről. 1946 júliusától 1950-ig a Szegedi Tudományegyetem tanára. 1946 júliusában a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1946 és 1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára, majd elnöke.

1950-től minden tisztségéből eltávolítva, könyvtárosként dolgozott az Egyetemi Könyvtárban. 1956. október 31-től részt vett az NPP újjászervezésében. November 3-án pártja jelöltjeként államminiszterré nevezték ki Nagy Imre koalíciós kormányába. November 4-én Tildy Zoltánnal együtt tárgyalt az Országgyűlés épületét megszálló szovjet csapatokkal, s még aznap kiáltványt fogalmazott meg mint a törvényes kormány képviselője. November 6-án megfogalmazta a Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására című dolgozatát, s csak ezt követően hagyta el a Parlamentet, utolsóként. Tisztsége alól hivatalosan Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mentette fel november 12-én. December elején tárgyalt K. P. S. Menon indiai nagykövettel, átadta neki a Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról címet viselő, Farkas Ferenccel, Göncz Árpáddal, Varga Istvánnal, Féja Gézával és Tamási Áronnal közösen megfogalmazott nyilatkozatát. 1957 elején írta Magyarország és a világhelyzet című tanulmányát, melyet sikerült Londonba juttatnia, ahol meg is jelent. 1957. május 23-án letartóztatták, a Legfelsőbb Bíróság 1958. augusztus 2-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Részt vett a Váci Országos Börtön elítéltjeinek éhségsztrájkjában. Az 1963. évi amnesztiával szabadult.

1971-es nyugdíjazásáig a KSH könyvtárában dolgozott. Nyugdíjas évei alatt munkáit rendezte, fordításokat vállalt, kisebb műveket publikált. 1976-ban Londonban a magyar hatóságok megkerülésével jelentette meg angol nyelven. A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai című művét. 1979. május 10-én halt meg Budapesten. Temetése, amelyen az óbudai temetőben Illyés Gyula és Kenedi János mondott gyászbeszédet, az ellenzék különböző áramlatainak első nyílt fellépése volt.

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolataBibó István

A szabadságszerető ember

1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.

2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.

3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.

4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.

5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.

6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.

7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.

8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.

9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.

10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

[A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16]

Az ELTE Bibó István Szakkollégium 2011-ben Bibó István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezvénysorozatot szervezett. A Bibó-év rendezvényeinek beszámolói és a fényképek ezen a linken érhetőek el.

        *** *** ***
A kiskunhalasi Bibó István Gimnázium által hirdetett esszépályázat díjazottjai:

Fenyvesi Balázs: Köztes-Európa. Egy fogalom, mely túlmutat önmagán

Nagyapáti Anna Panna: Bibó István: ,,A szabadságszerető ember bízik a közösség erejében…”

Liliom Andrea: A legjobb példa

A Bibó István Szakkollégium közössége gratulál a díjazottaknak!